A pszichológusok és a gyermekek viselkedését kutató szakemberek segíthetnek különbséget tenni a hálátlan és a mérgező hatásokat elszenvedő gyerekek között. Klinikai pszichológusok magyarázatot adnak rá, hogy a szülők cselekedetei hogyan tudják tönkretenni a gyermekeik életét. Gyereket nevelni nagyon nehéz, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy ítélkezzen a másik szülői módszerei felett. Ugyanakkor van egy finom választóvonal a szülők által elkövetett hibák és a mérgező szülők nem megfelelő magatartása között. Most abban segítünk, hogy tudd beazonosítani és helyesen kezelni a mérgező szituációkat, melyek az egészségre is károsan hatnak. Megmutatjuk, hogyan érinti a gyerekek pszichéjét, és hogyan kezeld a szülő-gyerek között felmerülő konfliktusokat. 10. "Félj tőlem, de szeress! " A mérgező szülőknél az érzelmi támadás a szeretet és a figyelem szinonimája. Az ilyen családokban a gyerekek már megtanulták, hogy akár a kulcs zörgéséből vagy a léptekből kikövetkeztessék, szüleik milyen hangulatban vannak éppen.
Nem törődnek annak következményeivel, hogy a gyereket teljes irányítás alá vonják. De ha valami rosszul sül el, az nem az ő hibájuk, hanem a gyereké. 3. "Tűnj el, de ne hagyj egyedül. " Egészséges családokban a szülők segítik a gyereket, hogy kirepüljön, és elkezdje a saját életét. A mérgező szülők azonban nem akarják, hogy a gyerekük valaha is elmenjen, ugyanakkor folyton emlékeztetik arra, hogy az ő házukban, az ő pénzükből él, az ő ételüket eszi. A gyereknek pedig se véleménye, se ellenvetése nem lehet. Mit akarnak valójában ezek a szülők? Azt, hogy az engedelmes gyerekük mindig mellettük maradjon. 2. "Fogadd el a segítségünket, de ne használj ki minket. " Ezek a szülők olyan dolgot kínálnak a gyereknek, amit valójában tudnak nélkülözni, de az elutasítást nem fogadják el. A gyerek elkezd gondolkodni, hogy a szülei valószínűleg csak figyelemre vágynak, és szükségük van arra, hogy fontosnak érezzék magukat. Ezért elfogadja a segítséget, köszönetet mond a szülőnek, és viszonzásul ő is nyújt valamit.
A gyerekre mindig gyermekeként tekint a szülő, életkortól függetlenül. De nem mindegy, hogy gyerekként is kezeli-e a szülő felnőtt gyerekét, vagy elfogadja, hogy saját élete, döntései vannak, a szülői befolyás pedig véges. Nehéz egészséges határokat felállítani a mérgező szülőkkel szemben, akik gyakran még mindig a gyerekkor mintáiban élnek. Felnőttként, még ha látjuk vagy érezzük is, hogy a szülői befolyás erősebb a kelleténél, akkor is belekerülhet némi időnkbe, erőfeszítésünkbe, no meg lelki tusánkba, hogy az egészséges határokat kialakítsuk. Ugyanis sokszor bűntudatunk van, vagy attól tartunk, megsértjük szüleink érzéseit. Féltjük szüleinket a "kegyetlen" valóságtól, attól, hogy felnőttként saját lábra állva, a leválás útjára lépve, magunk hozzuk meg életünk legnagyobb döntéseit és magunk alakítjuk sorsunkat. Félünk tisztázni velük az új korlátokat, attól tartunk, szétesik az életük, ha mi, a felnőtt gyermek, betartjuk és betartatjuk új határainkat. A szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy ha már mi magunk is felnőttek vagyunk, szüleink még inkább azok, vagyis, a szülőnek kell felnőttként megbirkóznia a leválás rá eső nehézségeivel.
4/5. Rendkívül kritikus Egy mérgező szülő nem ismeri el a gyermeke sikereit és eredményeit még akkor sem, ha sikeres felnőtté válik. A toxikus személyiségek minden erejükkel azon vannak, hogy másokat letörjenek, érdemeiket kisebbítsék, ezzel is látványosabbá téve, hogy ők maguk mennyire tehetségesek, sikeresek vagy rátermettek – amit viszont soha nem mulasztanak el éreztetni. Kövesd a cikkeit a Google Hírek-ben is! Oldalak: 1 2 »
Az ilyen gyerekek állandó félelemben és aggodalomban élnek. Az ilyen típusú szülők többnyire megsértődnek, ha a kedves megnyilvánulásaikat kétkedve fogadják. Azt állítják, megtesznek a gyerekért mindent, az mégis hálátlan. 9. "Foglalkoznod kell a felnőttek problémáival, de jogaid nincsenek. " A mérgező családokban a szülő megosztja a felelősséget a gyerekkel. Például, a gyerek ilyenkor gyakran azt hiszi, hogy kifejezetten az ő rossz viselkedése miatt iszik az apa, hogy lenyugodjon. Később a gyerekeket bevonják a felnőttek közötti veszekedésekbe is. A tizenévesek kénytelenek lesznek végighallgatni szülei panaszkodásait, és alkalmazkodni a bonyolult helyzetekhez, egy cipőben járni a szüleikkel, segíteni, toleránsnak lenni, támogatást nyújtani. Sajnos ezekben az esetekben a gyerekeknek nincs joguk ahhoz, hogy kifejezzék saját véleményüket. 8. "Legyél a legjobb, de ne feledd, hogy nem vagy különleges. " A nárcisztikus szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy azok a maximumon teljesítsenek. Ugyanakkor, minden eredményt, amit a gyermek elér, magától értetődőnek vesznek.