Összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam nem kimutatni, hogy mennyire ideges vagyok. Mit akar Renitől? Biztos, hogy nem Ricsihez ment oda! Fenébe!! -Cortez? -Lökte meg a vállam Viki, én pedig idegesen felemeltem a tekintetem. -Mi van?! -Kérdeztem vissza, a kelleténél durvábban. Ideges voltam! :D Nagyon-nagyon ideges! -Csak.. -Kezdett bele döbbenten, majd legyintett egyet. -Mindegy, csak gondoltam szólók, hogy ne bambulj el. -Mondta zavartan. -Bocs-Sziszegtem a fogam között. -Cortez megtennéd, hogy figyelsz?! -Förmedt rám Kinga. -Figyelek-Néztem rá unottan, és megpróbáltam nem minden második másodpercben Gombára és Renire nézni. Nem láttam semmi különöset, így nem is idegeskedtem egy darabig. Aztán Gomba elrontotta az ütemet. Kérdően néztem körbe, hogy mi történt. Mindenki ugyanolyan kérdően nézte Gombát, mint én. Reni felé pillantottam, akinek a feje full vörös volt. Mi a..?! -Sziasztok-Köszönt Reni általánosságban. -Menj már, mielőtt elfelejtem a következő számot is-Nevette el magát Gomba, bennem pedig valami elpattant.
Lehajtotta a fejét, majd a cipőjének az orrát tanulmányozta, nekem pedig az volt a legelső gondolatom, hogy sosem láttam még szebb látványt a szemében megvillanó fénynészont megrémisztett. Én pedig azt tettem, amit minden egyes alkalommal szoktam, amikor félek. Elmenekültem. -Oké. -Szólaltam meg hirtelen. -Erre nem tudok mit mondani. -Suttogtam még számomra is idegen hangon, Reni pedig csak bólintott. -Mennem kell. -Pillantottam az órámra, de az időt elfelejtettem megnézni rajta. -Rendben. -Motyogta, én pedig zavartan bólintottam, majd elindultam az iskola udvarának kijárata felé, ahonnan az utcára mentem. Ám félúton megálltam. Mit csinálok most pontosan, azon kívül, hogy elmenekülök? Miért menekülök el? A legelső alkalommal amikor a szemébe néztem, tudtam, hogy valami megvá nem körülö hittem, hogy ekkora hatással lesz rám. Fájt beismernem másoknak, de legfőképp magamnak, hogy, hogy küzdöttem érte, volt, hogy már a feladás küszöbén ahogy írta, egy valami végig ott volt. Végig reménykedtem, hogy ő is úgy érez, ahogyan én.
-Antai-Kelemen az ötösért, Bernáth a négyesért, Nagy az ötösért, és Rentai a kettesért rajzol. A többieknek jó szórakozást! -Vágta be a naplót, én pedig felvont szemöldökkel figyeltem a jelentet, ahogy Neményi küzd azért, hogy bent maradhasson, tudjuk, hát ez kurva se idegesített fel Neményi, és a bent akarok maradni Renivel arrogáns nyomorék, nem tö értem mit lát benne Reni. Kurvára idegesít, hogy Reni szereti Neményit. -Na. -Sóhajtotta Vladár. -A mai óra témája virágoskert. Jó munkát. Semmi kedvem nem volt egy vidám virágoskertet voltam vidá voltam. Felidegesített, hogy Reninek, aki mindent megtesz egy kurva rajz kettesért kell kütűnő tanuló, és azért kell küzdenie, hogy meglegyen a kettes, és ne bukjon meg RAJZBÓegesített, hogy egyfolytában cseszekszik vele a tanáegesített, hogy Reninek rohadt jól állt a felsője. Miért van ilyen szép szeme?! Idegesíegesített, hogy Neményivel mennyire jóban egesített, hogy velem nincs ennyire jóegesített Neményi, amiért szerelmes belé. És ami a legjobban idegesített, az az volt, hogy most is rajta gondolkozok.
-Mi van?! -Kapcsolódott be Zsolti is. -Ki tanult? Melyikőtök tanult? -Szólt ijedten, én pedig megráztam a fejem. -Én! -Mondta Ricsi szomorúan, Zsolti arca pedig lesápadt. -Első oldalon kinyitotta a matek könyvet, és ezzel ment el az egész napja. -Magyaráztam meg Zsoltinak és Davenak, akik látszólag megkönnyebbültek. -Meg azt számolgattam, hogy ha tényleg neki állnék tanulni mennyi időm tán rájöttem, hogy semennyi, szval' bedepiztem. -Magyarázta Ricsi, mire Zsolti elkezdett vihogni. -Kettőször próbáltam meg tanulni, ugyanígy voltam vele. -Mondta Zsolti, én pedig eltűnődtem. -Nekem nincs ilyen bajom. -Mondtam őszintén. -Nem hiába, te vagy az ész közöttünk. -Mondta Dave megveregetve a vállam. -Neményi kettő. -Mondta szórakozottan, én pedig beleboxoltam a vállába. -Én okos vagyok, nem rohadék. -Vágtam rá, mire mindhármuk elkezdett,, hú"-zni. -Basszus, a puska! -Szólt Ricsi, mire mind ráeszméltünk, hogy puskát kellene írnunk, szval' besiettünk a terembe, és elkezdtük gyártani a puskákat. Én maradtam annál a verziónál, hogy a padra felí beszokott válni!
"– Nem igaz, hogy nem vetted észre, miért segítek annyit irodalomból! – Egy évig rajzszakkörre jártam, hogy ne bukj meg! – kontrázott. – Tudod, mennyi apró jelet küldtem feléd? – kérdeztem só- hajtva. – Én meg egy jó nagyot. Ott lóg a nyakadban – bökött a nyakláncomon lógó gyűrűre, amihez azonnal odakaptam. – Erre mit csináltál? Kitaláltál magadnak egy barátot! – Nekem legalább csak kitalált kapcsolatom volt – vágtam vissza, mire Cortez óvatosan elmosolyodott. – Hé. Viki inkább csak haver volt, mint barátnő – szólt közbe Ricsi, Cortezt védve. – Akkor Cortez elég furcsán barátkozik – meredtem rá dühösen. – Azért téged sem kell félteni. Neményi? Könyvtár? Rémlik? – csatlakozott Dave a "Team Cortezhez". Na, ezt megkaptam. " "– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam. – Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg? – Mi bajod Pistivel? – Á, nem, semmi. Biztos jó arc. " "– Antai-Kelemen Ádám a táblához, a többiek a szöveggyűjteményt olvassák egy hang nélkül – közölte, és lecsapta a naplót a tanári asztalra. "
Tudod, hogy mi a legfurcsább az egészben? Így, utólag visszagondolva, minden félreértés és minden hülyítésed ellenére végig ott volt bennem valami. A remény. A remény, hogy te is úgy érzel, ahogyan én. A remény, hogy talán megtörténhet az a képtelenség, hogy esetleg te és én. A remény, hogy egy olyan srác, mint te, viszontszerethet egy olyan lányt, mint én. Bármi történt, bármit tettem, tettél, a remény ott volt bennem, egy pillanatra sem hunyt ki. Néha felerősödött, néha szinte majdnem kialudt, időnként belobbant, majd valami miatt (vagy miattad, vagy miattam), de épphogy csak pislákolt. Szeptember 8-án reményt kaptam tőled. Ami eddig tartott. Mostanra azonban elfogyott és nincs többé. Köszönöm, hogy eddig reménykedhettem, igaz, néha fájó volt, néha boldog, néha kilátástalan, néha pedig éltető. Mindenféle volt, de egy biztos. Most már semmilyen sincs. Tudom, hogy lezártad a kettőnk dolgát, már ha egyáltalán valóban volt kettőnk dolga. Teljesen összezavarodtam, és csak reménykedni mertem benne, hogy ez most nem egy rossz ngeteg minden kavargott a fejemben abban a percben, de igazán csak kettő dolog volt, amit megjegyeztem a levélbő első, hogy Reni szerelmes belém.
Hitetlenül elröhögtem magam, amikor Ricsitől jött egy üzenet.. Pontosabban egy kép. Pontosabban egy illetőrő jó:D Reniről küldött egy képet. Ösztönösen léptem a mentés gombra, amit abban a másodpercben meg is bá már mindegy volt akkor. -Indulnod kellene-Szólt a nagyi, én pedig felpattantam az ágyról és kivételes, egyszeri lelkesedéssel siettem az iskolába. -Ezt itt hagytad-Sietett utánam a nagyi az iskola táskámmal, és a telefonommal a kezébe. -Oh.. -Húztam el a szá iskola táskát mondjuk direkt, de a telefonom véletlen hagytam ott. -Sejtésem alapján az egyik véletlen volt-Röhögött a nagyi és valamit nézett a mit -Az csak véletlen volt. -Vontam meg a vállam és elvettem tőle a amolyan "aha, persze" mosollyal nézett rám, én pedig figyelmen kívül hagytam, hogy nem hitt nekem. Elindultam az iskola felé(gördeszkával, mi mással? :D), és közben azon gondolkodtam, hogy vajon ihat-e egy ember kétszer ugyanattól a tehéntől tejet(? ). a következtetésre jutottam, hogy Zsoltiék kifejezetten rossz hatással vannak rám.
Ennyire nem kell -November elejére visszagondolok nekem úgy rémlik, hogy nem csak enni felejtettél el, de inni is. -Összeszorítottam a fogam, és megpróbáltam nem vissza emlé pár napig nem ittam kólát, annyira nem vészes. -Legalábbis olyat, ami nem tartalmazott alkoholt. Már féltem tőle, hogy függő vagy. Őszintén gondolkodtam róla, hogy szereznem kell neked egy szakembert. -Sóhajtotta nagyi gondterhelten, mire most rászegeződött három értetlen szempá szakember lehet nem ártana. -Kettőször ivott. -Szólt furán nagyapa. -Kettő az sok egy hónap alatt! -Rikkant fel nagyi, amiben igazat adtam neki. -Bocs, nem tudtam kontrollálni magam. -Túrtam a hajamba kínosan, majd felnyitottam a kólám, ami pezsgő hangot adott ki. -Ah, ennél a hangnál csak egy másikat szeretek jobban. -Vigyorodtam el, majd gyorsan hozzá tettem, hogy a PS-ét, mire nagyapa és Ricsi is elkezdett nem igazán értékelte a viccem! :D -Sztem' kettő nem sok ilyen esetben amúgy. Még ez volt a jobbik, hogy ivott kettőször és kész. -Vonta meg a vállát Ricsi.
-Villantottam a nagyapámra egy féloldalas mosolyt, nagyapa színe pedig a természetesből átváltott valami egészen természet ellenesen fehér színre. :D -Elmegyek neked venni egyedül kólát. -Ajánlotta fel azonnal, én pedig elnevettem magam. -Nem kell, majd vesz a nagyi-Löktem el magam az ajtótól, és azzal a lendülettel bevágtam. -Te is fiam Brutus?! -Szólt utánam nevetve, nekem pedig keserédes íz töltötte el a szá tudom, hogy mi lenne velem nélkülük. -Min gondolkozol Rómeó? -Lökte meg a vállam Zsolti, én pedig feszülten elnevettem magam. -Csak azon, hogy milyen lesz az oda út. -Vontam meg a vállam mosolyogva, Reniék pedig megérkeztek köreinkbe. -Mikor indulsz? -Kérdezett Dave, én pedig unottan válaszoltam. -Este megy a gé reggeli átszállással kaptam helyet. Karácsony. -Magyaráztam meg, hogy miért átszálláűlölök repülni, átszállásos géppel pedig még jobban. Már alig várom, hogy anyámékkal, és a belső démonaimmal, kételyeimmel töltsem a téli szünetet! :D -Úúú, a reptéren fogsz annyit várni?