Az egyre szerteágazóbb tevékenységek, és a nagyobb vállalati méret eltérő megoldásokat igényel. Az első kérdéskör a formalizáltságban történő előrelépés. Míg a kisebb szervezet közvetlen módon, általában az informális és személyes kapcsolatok mentén irányítható, addig a növekvő vállalkozásoknál feltétlenül ki kell alakítani egy formalizált tervezési-ellenőrzési rendszert, mely megkönnyíti a vállalkozások belüli folyamatok áttekintését. Ehhez szorosan kapcsolódik az irányítási rendszer átszervezése, a feladatok delegálása. Az alapítóknak érdemes mérlegelni (vagy megkezdeni) a cég menedzselésének befejezését (természetesen továbbra is tulajdonosok maradnak, de kivonulnak a cég vezetéséből). Pontosan meg kell határozni, hogy ki és milyen feladatokat vesz át az alapítóktól, és ennek a változásnak lehetőség szerint meg kell jelennie a szervezet felépítésében is. Gyakran pontosan a számonkérhetőség érdekében érdemes írásban is rögzíteni a legfontosabb változásokat (például a munkaköri leírások kibővítése, döntési felhatalmazások, felelősségi körök tisztázása).
A magyar számviteli szabályok szerint az eredmény-kimutatás tartalmazza a teljes eredményfelosztás folyamatát is. A fizetendő társasági adót levonva az adózás előtti eredményből az adózott eredményt kapjuk, amelynek terhére már csak az alapítóknak, tulajdonosoknak járó osztalék összege számolható el. Amennyiben az adózott eredmény nem fedezi a kifizetni szándékozott osztalék összegét, akkor az kiegészíthető a korábban 74 képződött eredménytartalékból (ami éppen amiatt képződött, hogy korábban nem vonták ki osztalékként az adózott eredményt). A mérleg szerinti eredmény olyan adózás és osztalékfizetés utáni eredmény, amelyet már semmiféle kötelezettség nem terhel, annak összege teljes egészében a vállalkozásban marad, a vállalkozás saját tőkéjét képezi. A mérleg szerinti eredmény azt mutatja meg, hogy a tárgyévi tevékenység mennyiben járult hozzá a társaság saját tőkéjének (tőkeerejének) változásához. (Erről már a mérleg kapcsán is szóltunk. )