Erre a fehér pillangó így felelt: – Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást. A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott. – Menjünk a piros tulipánhoz! - mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a szívtelen tulipán így felelt. – A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem. – Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok! - mondta a piros pillangó is. Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső. Süss fel nap, süss fel nap, Szárogasd meg szárnyamat, Nyisd ki a virágokat!
Schamp világa egyfajta videogram, a jelenkori klipkultúra gyorsvágású képsorainak áttűnéseit egyszerre ábrázolja – annyira sok rétegű, tömény információözönt zúdít ránk, kizárt, hogy a szülő-gyerek kombó együttműködése nélkül maradéktalanul felfedezhető lenne. A számtalan tematikus böngészők közül művészi jelentésbőségével, alkotástechnikai egyediségével (néhol Escher-szerű víziók), ötletességével rí ki. Egyre csak forgatom, forgatom… Tom Schamp, Ottó és a város Budapest, Csimota Kiadó, 2010. [Otto in de stad, 2008] Ford. Szabó T. Anna [16 o. ] 2500 Ft Horror-rovarok Az Észak-Olaszországban élő Szulyovszky Sarolta Tim Burton groteszk világát idéző horror-rajzaival jól rám ijesztett. Az igen népszerű illusztrátor (legutóbb László Noémi és Máthé Angi köteteinek képi világáért volt felelős) jellegzetes, erős stílussal bír (pl. a Csodaceruza 2010. októberi címlapja), művészi igényűek és kivitelezésűek a munkái – csak éppen nem illenek egy kisgyermekeknek készített mesés lapozóhoz. A bohócarcú dagadt lepkék bármennyire is a pöfeteg kisbabák – puttók – pofazacskóit akarják visszaadni, leginkább egy kevésbé sikerült Fernando Botero-utánzatként a népszerű "gyerekjátékos", Chucky figuráját idézik.
[Total: 3 Average: 4. 7/5] Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a másik veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, hol ezen, hol azon a virágon táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak nagy örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor kerekedett. Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták kinyitni; s az eső mind jobban s jobban szaladt. Elvergődtek hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s így könyörögtek: -Kis Tuli! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a tulipán így felelt: -A sárgának meg a veresnek szívesen felnyitom, de a fehérnek nem! Erre a sárga és a veres pillangó azt felelte, hogy ha fehér testvérkéjüket nem bocsátja be, úgy bizony inkább ők is kint maradnak. Az eső pedig mind vastagabban szakadt. Elvergődtek valahogy a liliomhoz, s megkérték szépen: -Kis Lili! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a liliom így felelt: -A fehéret örömest befogadom, de ti kettőtöket nem! Erre a fehér pillangó így válaszolt: -Ha testvérimet nem fogadod be, bizony én sem kívánkozom hozzád.