7. 5. Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság nem része a rendes bírósági rendszernek: az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 2. §-a értelmében az Alkotmánybíróság "az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. " A határozatok közzétételének több forrása van: megtalálhatók a határozatok az Alkotmánybíróság honlapján (), az Alkotmánybíróság 1990-től megjelenő Az Alkotmánybíróság határozatai című hivatalos lapjában, amely azonban 2011-től már csak online elérhető a oldalon. Elérhetőek a határozatok Az Alkotmánybíróság határozatai című 1990-től évente megjelenő kiadványban is, amely utólag gyűjti egybe az adott év határozatait kiegészítve az egyes köteteket tárgymutatóval és számmutatóval. 2011-től az adott évre vonatkoztatva a gyűjteménynek csak az 1. kötete jelenik meg, a másik kötet anyagát CD-n teszik közzé, amely mellékletként csatlakozik a kiadványhoz. Az éves kötetek 1990-től elérhetők az Alkotmánybíróság honlapján is (). A határozatok természetesen kereshetők a különféle elektronikus jogszabálygyűjteményekben, jogtárakban is.
[108] Az eljárásba másodfokon becsatlakozó terhelt tehát azon túl, hogy a másodfokú bíróság eljárásában – a tisztességes eljárás garanciális elemeinek érvényesülése következtében – lehetőséget kap a bizonyítási eljárás alakítására, a másodfokú ítélet meghozatalát követően sincs elzárva attól, hogy ezen döntéssel szemben hatékony, a döntést érdemben befolyásoló jogalkalmazói hibák kiküszöbölésére alkalmas jogorvoslattal éljen. [109] A jogorvoslathoz való jog érvényesíthetőségének valamennyi kontextusát áttekintve, a jogkorlátozás mértékét és az eljárási garanciákat összességükben értékelve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogkorlátozás mértéke nem aránytalan. Ennek megfelelően az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének megsértését a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben a Be. § (5) bekezdése kapcsán nem állapította meg. [110] 4. § (5) bekezdése nem illeszkedik bele a törvényhely (2)–(3) és (6) bekezdései által kialakított rendszerbe, aminek következtében a másodfokú eljárás ideje alatt ismertté vált tartózkodási helyű terhelteket hátrányosabb helyzetbe kényszeríti azon terheltekkel szemben, akik az eljárás más szakaszában kerültek elő.
§ (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság és az alkotmányos büntetőjog követelményeivel. Az államnak a jogrend védelmére, valamint a bűncselekmény áldozatává vált személyek, illetve szervezetek jogainak és érdekeinek védelmére is irányuló alkotmányos kötelezettsége alapján indokolt, hogy a törvényhozó lehetőséget teremtsen az ismeretlen vagy az állam hatóságai számára nem elérhető helyen tartózkodó terhelttel szemben is a büntető igény ténybeli alapjainak és – a bűnösség megállapítása esetén – a szankcióknak jogerős bírósági ítéletben történő rögzítésére. " (Abh., ABH 2004, 241, 253. )[43] Az Abh. indoklásában szereplő megállapítások közül az ügyek tárgybéli azonossága okán az alábbiak felhívása is indokolt. "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az államnak a társadalommal szembeni alkotmányos kötelezettsége a büntető igény késedelem nélküli érvényesítése. ] Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás egyszerűsítését szolgáló jogintézmények [... ] alkotmányossági vizsgálata kapcsán [... ] megfogalmazta, hogy a büntetőeljárás szabályozásával szemben a jogállamiság normatív tartalmából és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogból levezethető alkotmányos követelmény az állami büntető igény megfelelő időn belüli érvényesítése és elbírálása.