A megkülönböztetést önálló néven Ferenczy a debreceni gazdasági tanintézeti tanára szükségesnek ítélte. Ebben a változatban — szerinte — a szarvak a fejélből közvetlen egymás mellett erednek, és 45 foknyi szög alatt egyenes tengely körül sűrű csavarulatokat alkotnak, természetesen mindkét nemben. Csáki nagy racka (eltűnt suta, változat) Noha rackánk a jelenlegi fajtastandardja szerint mindkét ivarban mindig szarvalt, a mai napig születnek — bár nagyon ritkán — szarvatlan bárányok, amelyeket természetesen ki kell zárni a tenyésztésből. A szarvatlanság génje kis gyakorisággal most is benne van az állományban, korábban pedig nagyobb gyakorisággal fordult elő, hiszen a fajtatörténetből ismerünk szarvatlan nyájakat is. Bölönyi (1906) kunszentmártoni fríz juhainak értékelésében említést tesz a csáki nagy rackákról (ez tekinthető talán a legnagyobb testméretű s egyben szarvatlan rackaváltozatnak), amiről sajnos nem sokat tudunk. Úgy gondoljuk, hogy a racka e dél-alföldi változatának volt a másik neve a subajuh.
A két ősi színváltozatot ugyan jelenleg egy fajtának tekintjük, de törzskönyvi nyilvántartásuk a kezdetek óta külön folyik. A két színváltozat egyedei a tenyésztés során nem keresztezhetőek egymással. A gereznája kiváló viseletet (pl. kucsma, suba) adott a magyarságnak századokon át. A magyar rackajuh testsúlyát tekintve közepes nagyságú a racka juhok csoportjában. Évente egyszer ellik, mivel ivarzása szezonális, július közepétől január közepéig nagy biztonsággal termékenyíthető. Átlagos szaporasága 1, 0-1, 4 bárány/ellés, az ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40%. Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk. Korábbi adatközlők mérései szerint a bárányok leválasztása után 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik. Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú). A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni.
Az ősi juhfajták közül napjainkban már csak egy-egy fekete és fehér rackanyáj maradt meg a Hortobágyon.
Érdemes e szempontból is áttanulmányozni Herman Ottó pásztorszótárának (1914) megfelelő fejezetét. A magyar juhtenyésztés történetére a magyar írásbeliség kezdetétől vannak adatok (Rodiczky J. 1892; Éber E. 1961; Gaál L. 1966; Paládi-Kovács A. 1993b). Már a 11. századtól kiadott, első királyi oklevelek is említik juhok és juhászok adományozását, illetve báránytized biztosítását. De említenek juhaklot (ovile), takarmányozást és gyapjút a csuhák készítéséhez. A 14. századtól jelentős hatás éri a Kárpátok hegykoszorúján élő népek juhtenyésztését. Valahol a Balkán-félszigeten keletkezett egy transzhumáló (néhol nomadizáló) állattenyésztéssel foglalkozó pásztornép, a vlachok. Juhtenyésztés mellett foglalkoztak még fuvarozással, és híresek voltak az antik hagyományokban gyökerező tejtermékeik és szőtteseik is. Az Északi-Kárpátok vidékén a 14. században tűntek fel. Hatásuk hamar megfigyelhető az itt élő népek, a szlovákok, lengyelek, ruszinok, morvák és magyarok juhtartásában, elsősorban a havasi és a transzhumáló pásztorkodásban, valamint a juhtej feldolgozásában.
Eleink a juh szó alatt is sokáig csak a rackát értették, a "magyar juh", "magyar paraszt juh" megnevezést pedig csak a XVIII. században váltotta fel a korcsot, basztardot, elfajzottat jelentő racka név, ami később hivatalossá is vált. Egyedülálló megjelenés Azonnal szembeötlő, hogy ivartól függetlenül ékesíti a V-alakban elálló, egyenes és sokszorosan csavart szarv, ami csak fokozza büszke tartását. A szarvak elölnézetből egyenes szárúak, szabályos V alakban felfelé állnak, két év feletti állatoknál legalább 4 csavar fordulatot vesznek. A kosok szarva hosszabb, vastagabb és valamivel nagyobb terpesztésű, a fejhossz legalább kétszerese (kb. 0, 5 méter és 90-110°-os szöget zár be), az anyajuhok szarvainak hossza meg kell, hogy haladja a fej hosszát, (kb. 30 cm, és 50-60°-os szöget zár be). A tenyésztés során a minél hosszabb szarvak elérésére törekednek, de sosem cm-re tenyésztenek. A genetikai változatosság megőrzése érdekében megengedettek az ún. "tulipán alakú", vagyis az egyenestől eltérő szarvalakulások is.
Szintén kiemelt feladatunk az érdekvédelem, melynek fõ területe napjainkban a támogatások kiharcolása, és az elektronikus jelölés ellen folytatott tevékenység. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztõ Szövetség alapszabályában fogalmazza meg céljait: "A kiskérõdzõ ágazat tenyésztési, termelési feladatainak koordinálása, érdekképviseletének ellátása. A hazai tenyésztési kultúra fejlesztése és a tenyésztõi munka népszerûsítése. A tenyésztési programban szereplõ juh- és kecskefajták tenyészértékének megõrzése, nemesítése, genetikai képességeinek folyamatos javítása. Az egyes fajták tenyésztésének egységes elvek szerinti szervezése, irányítása. " A szövetség alapszabályban megfogalmazott tevékenységi köre: - A tenyésztõ szervezeti elismeréssel kapott felhatalmazás alapján végzi a tenyésztési programban szereplõ juh- és kecskefajták fajtafenntartását és fajtafenntartó nemesítését. - A hazai juh- és kecskeállományok jelölése, törzskönyvezése, teljesítményvizsgálata, nyilvántartása a Szövetség független alkalmazottain keresztül.