Vavyan Fable Válós Regény Letöltés, Vavyan Fable: Válós Regény - Puha Kötés | Könyv | Bookline
Rengeteg díjat nyertem vele, ezerszámra palackozom. Valódi slágerital. Aki valamit is ad a bortrendre, ezt vásárolja. Ha már mindenki megérezte csodaitalom egyedülálló bukéját, nyeljétek le, ami a szátokban van, és vegyetek be újabb kortyot. Ezzel most gargalizálni fogunk. Vic Comte előgargalizál a szektásainak. Martin kattogtatja a megörökítőgépet. Dalia és Marcel egymásba feledkezve ringatózik a tánctéren, nem tántorulva ama kicsinységtől sem, miszerint a zenészek épp pihenőt tartanak. A borkóstolás sem érdekli őket. A könnyen hipnotizálható jelenlévők buzgón gurguláznak kortyukkal, igyekezvén kiérezni belőle minden kiérezhetőt. Cyd kiüríti a poharát, az utolsó hörpintést benn tartja, hoszszasan toroköblöget vele, majd lenyeli, és Ariettához fordul: – Drágám, ebből veszünk néhány ládával. Ez a bor forró égtáji, köpcös tőkén termett. Valamely közepesen felhős augusztusi vasárnapon, délután három harminckor egy szerelmespár állva kufircolt mellette, és gyönyörük nedve a szemekre fröcscsent.
- Válós regény · Vavyan Fable · Könyv · Moly
- Magyarul
- Könyv: Vavyan Fable: Válós regény - Puha kötés
- Könyv: Vavyan Fable: Válós regény - Puha kötés - Hernádi Antikvárium - Online antikvárium
- Könyv: Válós regény - Kemény kötés (Vavyan Fable)
- Vavyan fable válós regency letöltés
Válós regény · Vavyan Fable · Könyv · Moly
– A törvényszéki antropológus kétséget kizáróan meg fogja állapítani, mitől erednek a vágás-, törés-, szúrásnyomok. Viszont a garázsban és környékén óriásit arattunk a tegnapi lövöldözés után. Ujjlenyomatok, lövedékmagok, vérminták alapján belőttünk néhány támadót. Neveket nem közöl, őt nem is faggatjuk. A szamuráj félrevonul telefonálni. Kisvártatva visszatér, szemében haramiás villogással. Szájzugába kiül a gonoszdi félmosoly. Bemegyünk a házba. Körbepillantunk a dúlt garázson. Képzeletemben lepereg az itt lezajlott tűzharc filmje. 185 Ajtócsapódást, motormorranást hallunk kintről. A járőrök távoznak. Figyelmesen körbejárjuk az épületet. Dísztégla-berakásos és lambériás falú szobákban, boltíves átjárókban lépdelünk. A régies ablakok előtt álló, dúsan párnázott padok a múltról mesélnek. Amikor az embereknek még volt idejük élni, ezeken ülve társalogtak, olvastak vagy elmélkedőn néztek kifelé a kertbe, engedvén, hogy átjárja őket a fény, az érzés, a gondolat. A hajdaniak megélték érzelmeiket, mi már csak menekülünk előlük.
Magyarul
Közben iszonyúan villog a szeme az előtte álló jegyespár középkori öltözékétől. Valahányszor pedig ránk, * Antoine de Saint-Exupery 199 bőrnadrágos, zekés, csizmás koszorúslányokra néz, hüvelykszorító, kínzócsiga, vasszűz villan a tekintetében, holott Cyd – a ceremónia idejére – megvált botrányos gatyapőcétől; nekem nem is volt, nem lévén mit lekupakolnom. Ácsorgunk az oltár közelében, áhítatos orcával hallgatjuk a bombasztos közhelyekkel zsúfolt szpícset. Olykor hátrapillantok Belloqra. Leböngészem vonásairól, hogy inkább Wyneékkal vadászna maffiózókra. A lepelcipelő angyalok halkan csivitelnek, kacarásznak az ara takarásában, anyáik távolból pisszegik őket. Egyikük heveny tüsszentőrohamot kap. Arcát Dalia fátylába temetve tompítja a hapcizásos hangokat, orrát is a csipkébe törölve-fújva. A gyűrűpárnát tartó apródruhás legényke egyik lábát a másikhoz fenegetve vár fellépésére. Minél mélyebben átéli türelmetlenségét, annál aggasztóbban billeg kezében a pirosbársony gyűrűfészek. Tortúra Atya arról beszél, hogy a jelenlévőknek meg kell térniük egyháza kebelébe, mert Isten, a hit és a vallás szentháromsága… A templomos örömapa köhintget, a hozzá tartozó örömanya úgyszintén.
Könyv: Vavyan Fable: Válós regény - Puha kötés
– Te miről beszélsz? – nyögi Dalia kiöblösödő szemmel, már-már kizökkenve pszichózisából. – Tudd meg, lebirkóztam naturális viszolygásomat, és kicsiszoltam magam esketés témából! – kérkedik a manó. – Merültem egyet az interneten is, arra kandin, hogy más menyaszszonyok is meghibbannak-e a kézkéréstől. – És? – Kivétel nélkül mind meghibbantok! Csakhogy a zöm másképpen, mint te. Őket a göncpróbák izgatják. Gigabájtokat fórumoznak össze a témáról. Még a székeknek is ruhát varratnak! Székruha! Masnis, loknis, fodros, zsabós, selyem, szatén, taft! Szalvéták! A fiúvendégeknek kék, a nőknek pink szalvéták! Monogramos, dátumos, emlékbélyegzős, ifjú-pár-fotónyomatos szalvéták! Felzokogok, egyelőre jelképesen: – Ne kezdjük elölről! – esedezem. – Torkig teltem a mátkaiparral. – Nem szívesen vagy a koszorúslányom? – mered rám az ara, sértődésre készen. – Teljesen kifordultál magadból – sóhajtom. – Emlékszel még a minden mozgó pasit megfektető, egykori önmagadra? 21 Az éjszakai járőrözésekre, vad röhögésekre, nagy megijedésekre, a harci sikolyaidra?
Könyv: Vavyan Fable: Válós regény - Puha kötés - Hernádi Antikvárium - Online antikvárium
- Vavyan fable válós regency letöltés
- Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ Kft. Kötelező továbbképzés PDF Free Download
- Könyv: Válós regény - Kemény kötés (Vavyan Fable)
- Vavyan Fable - Mai-Könyv.hu - Online könyváruház
- Valós regény: Vavyan Fable - Válós regény
Könyv: Válós regény - Kemény kötés (Vavyan Fable)
A régi rémsztorit játszszák. – Sajátos értelmezésben virítják – dünnyögi ő. – Feldúsították módis vámpírromantikával. Na persze, az egész csak annyira romantikus, amilyen a te börtönesküvőd volt, szamuráj. Bagatellt hol hagytad? – Vigyáz rájuk. Ne aggódj, lelakatoltam őket. Jól vagy? – Viháncolni tudnék. Megfigyeltem, ha az amcsi filmekben valaki borzalmasan megsérül, haldoklik vagy már hulla, fix, hogy többen is megkérdezik tőle: jól vagy? Hogy az üszögbe lenne jól, amikor dögrováson van! Szerinted miért jutott eszembe? Körbenézünk a pince további részeiben, pillanatokra se veszítve szem elől egymást. Talán még rá is játszunk valamelyest. Vizsgálódás közben testünk, lélegzetünk összehorzsolódik, intő nesz hallatán hát a háthoz simul, hogy magunkat és társunkat is védhessük; egyszerre fordulunk, egy ritmusra veszünk levegőt. Mindez akkor is jólesne, ha nem hatna át a hely nyomasztó szelleme, és a fejemben se légkalapácsozna egy kőtörőbrigád. Voltaképp mivel is kólintottak kupán? Hajóbakkal?
Vavyan fable válós regency letöltés
Mindettől alig zavartatva behajít egy csokor műsoros gránátot, előőrs gyanánt. A villámló dörgettyűk halló- és látóidegeket ölnek. Az ajtó másik oldalán álló Belloq leterít egy kirohanó fegyverest, majd mindketten a tűzijátéktól süketült-vakult janicsárok közé vetődnek. A templomba igyekvő Dalia elsüvít mellettem. Röptében kiáltja Denisának: – Gyújtok egy mécsest Marcelért! – Nem vagy normális! – nyögi barátnője. Odabent elnémulnak a lőfegyverek. A szárnyas ajtó feltárul. Vis Major, Delgado, Cyd és Belloq kifelé tereli az ódzkodó janicsárokat. 334 A berohanó özvegy harcművésznő siettében meg sem áll mellettük, futtában pördül a magasba, két lábbal döngeti meg a hozzá közelibb ellenszegülő állkapcsát. Az ellenszegülés varázsrúgásra megszűnik, a nőzet robog tovább, mécsest gyújtani. Ugyane pillanatban valaki hátba lő. Mielőtt megismételhetné, átrepülök az angyalos sírkő másik oldalára, nem teljesen önszántamból. Landolás közben viszonzom a tüzet, leginkább reflexből – a lefejezett pulyka is fut néhány búcsúkört az udvarban –, aztán problémássá válik a légcserém.
Mi több, tágulékonyságából fölényes vigyorra is telik. Lefogadom, hogy vazelinnal rugalmasítja magát, éjjel-nappal edzve a tükörnél. 76 Mire ez átvillan rajtam, lezajlik köröttünk némi pánikreakció. A csapatos lövöldözést prognosztizáló publikum futva menekül, vagy hasra vágódik a padlón. Frisky jobbat talál ki: lecsüccsen a már-már kiüresedett táncporond fölé vezető lépcsősoron, és rákezd a Killing me softly című dalra. Ez kicsit kilazít. Mezítlábas extáncosa, Hamucipőtlenke négykézláb keresgeti, majd kézbe ragadja topogóit. Nyomkövető rakétái láttán feléled reményem, hogy a túlélők között leszünk. Az őrnaszádok és a buzgó nyalókák mögé meredek, a hordavezér szeme közé. – Hívd vissza a vérebeidet! – követelem. A hasítékszemű fickó kitépi a szivart az arcüregéből. Végtére is úriember nem üvölt teli szájjal. – Hívja a faszom! Az a tetű ki akart nyírni! Ha nem adjátok át a mocskot, erővel vesszük el! Falkája megtorpan, a stukik továbbra is ránk merednek. – Kivel beszélek? – kérdezem. – Még a nevem se tudod?
Ennek érzékeltetésére hanyatt vágta magát, és az összes talpát feldobta. Juszt is tovahurcoltam. Bár szikrázott a bundája, és kopogtak a csigolyái, tragikus pozícióján nem változtatott. Mintha egy bontott csirkét vonszoltam volna magammal. A járókelők megfordultak utánunk, egy idősebb hölgy szóba hozta az állatvédelmi törvényt, egy suliba igyekvő hapek vigyorogva megjegyezte, hogy szívesen rám bízná az énektanárát, mert úgy bánnék vele, ahogy kell. Herkules pedig velőtrázóan sírva fakadt, látván, hogy pusztán feldobott talppal nem eléggé szánalmas. Hónom alá vettem a zsugorszörnyet, elcipeltem ama helyre, ahol ügyes-bajos dolgait intézni szokta volt, majd bűnjel-tasakba szedtem és a szemetesbe dugtam hagyatékát, és hazafelé indultunk. Herkules továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy séta közben a lába se érje a földet. Így aztán a kabátomba dugtam a pöttömöt, akár egy kengurubébit, és belehallóztam felcsiripelő maroktelefonomba. Eljössz a nő lakására? kérdezte Ohio. Feleslegesnek tartotta a bemutatkozást, nem is volt rá szüksége, lelket nem ismertem rajta kívül, akinek az övéhez fogható fekete blues-énekes hangja lett volna.
Ám hirtelen felpörgött a fordulatszám, és ultrakorszerűre váltottunk. A személyes kapcsolatok nyugdíjba vonultak vagy más munkakörbe kerültek. Pont. A lehullott virág hátrahagyja illatát. Vis Major felkapja a kómást, bespájzolja az egyik szarkofágba. Visszafelé jövet majd ott akarja megtalálni. Ha a fickó időközben magához térne, garantált számára az újabb kóma a morbid miliőtől. A délutáni tűzharc óta felvettük a mellpáncélt. Százzsebes taktikai mellényt viselünk fölötte. Tradis hónaljtokról a lajbi frontján lévő tartóra váltottunk, így a stuki szinte a markunkba ugrik, ha elő kell rántanunk. Bár a Hold meglehetősen világít, a csuklóra erősíthető hőkeresőt is használjuk, meglepetés ellen. Jobban belegondolva ez totális hülyeség, hisz akiktől itt tartanunk ildomos, azoknak nincs testmelege, testük is csak asztrál. A tébolyda parkja valóságos bagolyrezervátum, mindenfelől szárnysuhogás, huhogás hallatszik. Megmarkolom a stukit, mankó gyanánt. Megközelítjük a nyomasztó építményt, már a csillagtalan eget is alig látjuk tőle.
– És ott mi történt? Fásult sóhajt hallatok, többféle nézetből ismervén a múltbéli cselekményt. Amely után Marcel egy hétig nálunk bűnbánkódott. – Hát kérlek, megkajáltunk a Bujalázban – meséli Dalia. – Iszogattunk, bámultuk egymást, szerelmesen gügyögtünk, úgy tűnt, mindörökre szent a békesség. Faja zene szólt, és az orrom előtt illegette magát egy krómrúd. Több se kellett, rákúsztam táncolni. Felmásztam, lecsúsztam, figuráztam, szétvonaglottam magam. Úgy éreztem, nincs nálam dögösebb, macább. Marcel kortyolgatta a whiskyjét, néha rám mosolygott, de úgy, mint aki lélekben máshol jár. Valójában rám se bagózott. Egyszercsak odapenderült egy meleg csóka, szűk szerkóban, formás seggel, és észvesztően riszálni kezdett a rúdnál. Olyan volt, mint egy kéjálom! Percek alatt letáncolt! Engem! Nem győzött leégni az arcomról a hámszövet! Marcel meg teljesen feléledt, és nyálfolyatva bámulta a seggrázós kis buzit! Köhintek: – Ő persze jócskán másképp emlékezett utóbb – jegyzem meg. – Ti le vagytok ejtve!