Középső sor Úgy tartjuk a kockát, hogy felül van a kirakott fehér sor. Itt egy forgatási sort, és annak tükörképét kell megjegyeznünk. Keressünk az alsó sorban nem sárga él elemet, forgassuk addig az alsó soron, míg ki nem jön egy nagy "T" alakzat, majd alkalmazzuk az alábbi forgatások egyikét attól függően, hogy jobbra, vagy balra van-e a helye. Ha az alsó sorban már nincs használható él elem, akkor a fenti módszerrel tegyünk a középső soron lévő él helyére egy tetszőleges sárga elemet az alsó sorból, így alulra fog kerülni a kívánt rész. Így járjunk el akkor is, ha az él a helyén van ugyan, de rosszul állnak a színek. Utolsó sor A kocka kirakott fehér oldala nézen lefelé, ekkor rálátunk a sárga középre. Az utolsó sárga sort 4 lépésben rakjuk ki. Az első két lépésben elkészül a sárga kereszt (4 él elem), az utolsó két lépésben kirakjuk a sarkokat (4 sarok elem). 1. élek pozícióba forgatása. Cél: a négy él kerüljön a megfelelő pozícióba (pl. a sárga-zöld él elem kerüljön a sárga közép, és a zöld közép elemek közé), az most még nem baj, ha nem a sárga oldalával néz felfelé.
Ettől azonban még rengeteg ellenőrizendő induló konfiguráció maradt, ezért a csapat kidolgozott egy algoritmust a folyamat felgyorsítására. A korábbi módszerekkel másodpercenként körülbelül 4000 kockát tudtak végigpróbálni, az algoritmus megvizsgált egy sorozat induló mozdulatot, majd meghatározta, hogy az eredményként kapott pozíció közelebb van-e a megoldáshoz. Ha nem, akkor az algoritmus elvetette ezeket a lépéseket és újra indult. Rocicki felismerte, hogy ezek a zsákutcába torkolló lépések valójában más kiindulási pozíciók megoldásai, ami elvezette egy algoritmushoz, mellyel egy másodperc alatt egymilliárd kockát tudott kipróbálni. Ez a metódus olyan, mintha egy barátunkat meglátogatnánk egy számunkra ismeretlen városban, megkapjuk tőle az útirányt, hogy mikor forduljunk jobbra vagy balra, viszont azt nem árulta el, hogy mi is valójában a kiindulási pontunk. Ha egy véletlenszerű pontról kiindulva követjük az iránymutatást, igen csekély esélyünk lesz eljutni a célállomáshoz, ha azonban sikerül összeilleszteni a megfelelő kiinduló ponttal, akkor biztosan odaérünk.
A felső sort mindig el tudjuk úgy forgatni, hogy két él elem a helyére kerüljön. 2. élek színre forgatása. Előfordulhat hogy két, vagy mind a négy él elemet meg kell fordítanunk, hogy kijöjjön a sárga kereszt. 3. sarkok pozícióba forgatása. Itt kell a legjobban figyelnünk. Fel kell deríteni, hogy melyik sarok elem van a helyén. Itt megint csak az elemek pozíciója a fontos, nem baj, ha nem a sárga oldaluk néz felfelé. Bár itt négy eset lehetséges, ezen algoritmus többszöri alkalmazásával kiválthatjuk a többi algoritmust. 4. sarkok színre forgatása Végül a sarkokat kell színre forgatni. Itt kettő vagy négy sarokelemet kell beforgatnunk Az alábbi algoritmust ismételgessük addig míg a sarokelem felső oldala nem sárgul ki, majd utána forgassuk a felső soron a következő sarokelemet a kezdő pozícióba és ismételjük addig az algoritmust míg a teljes kocka ki nem rakódik.
A végleges válaszra csak a számítástechnika fejlődése adhatta meg a választ, bár a jelenlegi szuperszámítógépek teljesítménye sem elegendő ahhoz, hogy minden lehetséges kombinációt végigpróbáljanak. Az elsődleges áttörést egy, a csoportelmélet elnevezésű matematikai ágból vett technikának köszönhették, magyarázta Tomas Rokicki, kaliforniai programozó, aki az elmúlt 15 évet annak a legkisebb számnak a keresésével töltötte, amivel a kocka bármelyik elrendezése kirakható. Az "Isten számaként" is emlegetett értékről 2008-ban számoltunk be legutóbb, amikor Rokicki 22-re csökkentette, azonban már akkor is egyértelmű volt, hogy ez még nem a legkisebb szám. A csoportelméletből származtatott technikával először felosztották az összes lehetséges kezdő konfigurációt 2, 2 milliárd csoportra, melyek mindegyike 19, 5 milliárd elrendezést foglalt magába, annak megfelelően hogyan reagálnak ezek a konfigurációk a kocka tekergetésének 10 lehetséges mozdulatára. A kocka különböző szimmetriáit kihasználva a projekten dolgozó matematikusoknak sikerült a csoportok számát 56 millióra csökkenteniük, mondván például, ha egy összekevert kockát egyszerűen az oldalára, vagy fejjel lefelé fordítunk, azzal nem lesz nehezebb a kirakása, tehát ezeket az egyenértékű pozíciókat máris el lehetett vetni.
Rubik kocka kirakása (3x3x3) Az itt bemutatott kezdő módszer lényege a kocka három sorának egymást követő kirakása. Jól bejáratott kockával egy perc körül ki lehet rakni ezzel a módszerrel, de véleményem szerint a két perc alatti idő is jónak számít. Gyorsabb kirakásra (50 mp alatt) ez a módszer nem igazán alkalmas, viszont könnyen megjegyezhető. (Na ja, kinek mi a könnyű. ) A kocka kirakása egy idő után már nem logikai játék, rutinná válik, és inkább lesz kézügyességi, gyorsasági, térlátást fejlesztő játék - ami nem jelenti azt, hogy kevésbé élvezetes! Első sor Szokás a fehér színnel kezdeni a kirakást, majd a középső sor után a sárga oldallal befejezni. Egy idő után rááll a szemünk ezekre a színekre, és hamarabb megtaláljuk a keresett mintázatokat. Az első sor kirakásához nem írok forgatásokat, ez a legkevésbé betanult része a kockázásnak. Szokás előbb a fehér keresztet kirakni (4 él elem), majd a négy sarkot. Már az elejétől figyeljünk arra, hogy ne csak a fehér oldal jöjjön ki, hanem körbe a peremén is, azaz minden fehér elemet szigorúan csak a helyére forgassunk be.
2010. augusztus 13. 09:04, Péntek 15 évig tartott mire eljutottak erre a pontra, most már azonban bizonyos, hogy akárhogyan is keverjenek össze egy Rubik-kockát, azt legfeljebb 20 mozdulattal ki lehet rakni - és még a matricákat sem kell leszedni. Az 1980-as évek legnagyobb sikerű fejtörőjének számító logikai játék titka már az 1979-es világpremier óta foglalkoztatja a kutatókat, akik az összesen 43 252 003 274 489 856 000-féle kezdő pozícióból próbálták megtalálni az "isteni számot", azaz, hogy legfeljebb hány lépés kell a kocka kirakásához. Az eredményt közzétevő csapat a Google számítási teljesítményét és jópár matematikai csavart ötvözve végigellenőrizte az összes, 43 kvintrillió lehetséges összekevert pozíciót, amit a kocka fel tud venni, megfejtve ezzel a híres kocka legnagyobb matematikai rejtvényét. A kutatók 1995-ig még úgy vélték, hogy legfeljebb 18 lépés szükséges a kocka optimális kirakásához, azonban Michael Reid matematikus felfedezett egy olyan kombinációt, amelyet 20 lépésnél kevesebb forgatással nem lehet megoldani.
Kapcsolódó cikkek Õsi nyelvet találtak a matematika segítségével (2010. április 4. )Elkészült a Mandelbrot "igazi" 3D-s változata (2009. november 20. )A Rubik-kocka legnehezebb rejtvényének nyomában (2008. augusztus 24. )Utazás a 248. dimenzióba (2007. március 20. )Modern matematika a középkori iszlám építészetben (2007. február 23. )
- Parasztikus bélelzáródás, amelyet neurológiai problémák okoznak a bélben.
A csapat algoritmusa a kissé leegyszerűsített példánkhoz hasonlóan, rendkívüli sebességgel párosítja a mozdulatokat a megfelelő kiinduló ponttal, így egy 19, 5 milliárdos sorozatot 20 másodperc alatt meg tudnak oldani, ami döbbenetes sebességnek tűnik, de még így is 35 évig tartana egy hagyományos számítógép számára a teljes feladat megoldása, ezért a csapat egy újabb huszárvágást eszközölt a megoldás érdekében. John Dethridge, a Google egyik mérnöke a számítógépes birodalom szabad számítási kapacitásának felhasználásával néhány hét alatt megoldotta a problémát. Azt már évek óta tudták, hogy a Rubik-kocka egyes konfigurációi csupán 20 forgatást igényelnek - sok matematikus sejtette is, hogy egyik elrendezésnek sincs szüksége ennél többre, a 15 éves kitartó kutatás azonban megerősítette feltevésüket. "Az ilyen kutatások példázzák, hogyan használható a tiszta matematika a nagy számítási kapacitást igénylő problémák leegyszerűsítésére" - tette hozzá Mark Kambites, a Manchester Egyetem egyik matematikusa, aki nem vett részt Rocki csapatának munkájában.