Juhász Gyula Trianon

Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már, Halálba ment a magyar nemzetért. Ne sírjatok, kik mindhiába vártok! Virág fakad a hősi sírokon. Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába, Magyar áll őrt, az őshatárokon! Anyám, nem lesz több rémületes álmod, Szent küszöbödön őrködik fiad. Hősi síroknak békés álmodói Pihenjetek meg – hazátok szabad! Testvérkarokkal – magyart átölelni A bujdosóknak hada hazatart. Amerre járnak, örömkönnyes arccal Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart! " József Attila: Nem, nem, soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő – a magyar talpra kel, Ha eljő az idő – erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! – Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen.

"Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá."

Ő kutatta fel, gyűjtötte egybe a szörnyű kiszolgáltatottságban kezet tördelő, síró-kétségbeesett. Istentől igazságot sürgető, de sohasem az alantas bosszúra vágyó és készülő verseket, magyar irodalmunk azon seregét, melyeket bátran nevezzünk csak mi is "irredentának". Hiszen ma, hetven esztendő múltán is egybehívjuk, szívünk mélyén óhajtva visszavívnánk a földeket, erdőket-mezőket, hegyeket-völgyeket, tavakat-folyókat, amelyeket 1920-ban elvettek tőlünk; várjuk vissza napjainkban is - ó, mennyire - a megváltatlan népet, magyar véreinket, akiknek éltető gyökerét eltépték az érző testtől. Nincs miért szégyellni az irredenta szót! Sokan vannak még életben azok közül, akik a tragédiát gyermekként - félig öntudatlanul, félig értetlenül - élték át. Még többen vannak, akiknek ön- és hovatartozás-tudatra ébredésük évei a XX. század magyarjának ezen trauma évtizedének idejére estek. Dőreség lenne, ha a sokkoló esemény bénító hatását bárki felróná nekik. Mert nemcsak a magyarnak, de minden hazáját, népét szerető emberi lénynek a "Miért?
  • Trianon versek - Trianon a magyar költészetben - Meglepetesvers.hu
  • Citromos süti receptek képpel keppel island
  • Trianon 100 | Juhász Gyula: Trianon | Minap.hu
  • Kineziológiai tapasz kézre
  • Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá… | Kárpátalja
  • „Mert nem lehet feledni…” - Fidelio.hu
  • Japán démon nevek

Juhász Gyula | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár

A rendezvényen Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Juhász Gyula: Trianon, Tóth Eszter Ágnes gimnazista Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás, Juhász Sándor pedig Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét szavalta el. Közreműködött a Fény Gyermekei Katolikus Ifjúsági Zenekar hazafias énekekkel. A Szózat eléneklése után a rendezvény a székházban, kiállítás megnyitóval folytatódott, ahol Szita Róbert, a MKH Ipartestület tiszteletbeli elnöke hivatalosan is átadta a nagyközönségnek a "Szakmám az életem" elnevezésű rendezvénysorozat keretein belül kibővített "Raktár a múltból" című kiállítást. Ez a tárlat egy teljes kovácsműhellyel, cipészműhellyel, asztalos és kötélgyártó eszközökkel, szerszámokkal bővült. A volt elnök felelevenítette még az újjászervezett Ipartestület rövid történetét, és körülményeit, továbbá az eddig eltelt több mint két évtized tevékenységének főbb célkitűzéseit.

Az én álmom sohse legyen róka! Az én tanyám magassága védje! Lelkem madár, tág egek lakója, noha mindig visszajár fészkébe. "Európa. " Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat! Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak, Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak, láttam népet, mordat és vidámat: így találtam nagyobbik hazámat. Rómát fiús tisztelettel jártam, mintha őseim városa volna és Avignon nevetett, mint Tolna, vígan fürdött egyazon sugárban és egy lélek font be néptől-népig messze földrészt eleven hálóba: egy lélek, egy ország végtül-végig magát-tépő hazám: Európa. "A glóbus. " Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat! Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség fészke a zord Űrben! Bús kerekség! Szigete a tér Robinsonának! Óh röpüld át kis csillaghazámat s míg e hibbant Robinsonok bambán ölik egymást, szigetük felejtik és sohasem ér szemük a partig. te a végső szirt fölé suhanván a villanyos messzeségbe kémelj, tán egy ismeretlen sugarat hoz, amely úgy jön, dallal és reménnyel, mint dús hajó vén Robinsonokhoz.

Juhász Gyula: Trianon - Juhász Gyula,Hogy Váradon, - vorosrozsa66 Blogja - 2018-07-24 19:11

2022. október 17. hétfő Hedvig Main navigation Hírek Baleset Belföld Egészség Egyház Havária Környezet Bűnügy Megye Oktatás Politika Tudomány Városinfó Vélemény Miskolc Közélet Gazdaság Bulvár Kultúra Világ Szabadidő Koronavírus Miskolc ünnepel OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ Sport DVTK DVTK Jegesmedvék Csapatsport Egyéni sport Technikai sport Médiatár Élő Műsorok AjánlóAktuálisSportVilágKÉPGALÉRIÁK Services MIKOM Miskolc Televízió Miskolci Napló Hello Miskolc Közérdekű Miskolc Önkormányzat B-A-Z Megyei Önkormányzat Kormányhivatal Busz, villamos MÁV Miskolc Holding Zrt. Egészségügyi ügyeletek MIKOM Nonprofit Kft. közérdekű adatok Üdv Miskolc! Itt vagyunk! Miskolci Közösségek és Sikerek Diósgyőrből LIFE-IP HungAIRy Gyászhírek Social Facebook Instagram Youtube Twitter Contact 2020. június 04. 0

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát! (1922. első fele) Juhász Gyula: Csáktornya Nem voltam itt, de a rozsdás avarban Lelkem bejárta százszor a helyet, Hol Zrínyi élt, ki a búsult magyarba Tüzes igével hitet égetett. Az erdő áll még, ősi koronáján Hárfáz a szél és vihar orgonál, De földdel egyek már az ősi bástyák, S reményeinknek földje oly kopár. Ma már düledék vára lőn Szigetnek Egész hazán, s a késő énekesnek Bús lelke sírva járja az avart, És néma daccal, fojtott fájdalommal Idézi ősét, aki porba rogyva Vérével írta: Ne bántsd a magyart! Juhász Gyula: Pozsony Ha alkonyatkor ballagtál a ködben, Mely lágy fátylával a Dunára hullt, A zsongó zajban és a méla csöndben Fáradt szívedbe muzsikált a múlt. A vén utcákon szinte visszazengett A régi léptek kongó moraja, Széchenyi járt itt és honán merengett, Amely nem volt, de lesz még valaha.

Ébredj, magyar! – Versek Trianon árnyékában · Juhász Gyula · Könyv · Moly

kézilabda bajnokok ligája 2019

Déri Múzeum Kiállítások - Trianon 100

juhász gyula trianon

11 Pongrácz Flóra előadta Juhász Gyula Trianon című versét (fotó Neszméri Tünde) | Felvidék.ma

S tudnád feledni a szelíd Szalontát, Hol Arany Jánost ringatá a dajka? Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt, Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső, Bírnád feledni Kassa szent halottját? S lehet feledni az aradi őskert Tizenhárom magasztos álmodóját, Kik mind, mind várnak egy föltámadásra? Trianon gyászos napján, magyarok, Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos, Rossz csillagok alatt virrasztva járók, Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött Ma fogjatok kezet, s esküdjetek Némán, csupán a szív veréseivel S a jövendő hitével egy nagy esküt, Mely az örök életre kötelez, A munkát és a küzdést hirdeti, És elvisz a boldog föltámadásra. Nem kell beszélni róla sohasem? De mindig, mindig gondoljunk reá! Kis Gábor: Miénk lesz megint Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja, Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra, Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt, Ez mind magyar volt, mind magyar volt. Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő, Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő, Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold, Erdély, hol most a bús kétség dobol, Várad terén a Szent László szobor, Ady városa, Zilah, a karolt, Szatmár mellett a szomorú Szamos, A meggyalázott Csík és Aranyos, Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt, Szabadkán szüzek fején a párta, Zomborban víg tánc, Zentán a várta, Bácskán a dal, a hajnalig dalolt, Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc, Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!

Az itt emlékezők ugyancsak elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és a Székely himnuszt is. (tamási)

Trianon (egyértelműsítő lap) – Wikipédia

(Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerződés is rendelkezik. ) " 161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek. " – Trianoni békediktátum

58 Ismét a kapuban 59 Ahogy lehet 60 Mécs László: Tertulliánus éneke 62 A közös fészek melege 62 Óda egy hivatlan vendéghez 63 A pisztrángok példája 64 Hiszek a vérszerződésben 64 Egyszerű példa a varjakról 65 Papp-Váry Elemérné: Hitvallás 66 Sik Sándor: Magyarok gyónása 67 Óda a paraszthoz 68 Napkölte van! 69 Az andocsi Máriához 70 Szökj fel, álmos óriás! 70 Magyar tél 72 Karácsonyi álom 73 Kiáltás Zrínyihez 73 Lamentáció 76 Hazátlan folyók 78 Kosztolányi Dezső: Az ellenség 79 A magyar romokon 79 Rapszódia 79 Könnyek koldusa 80 Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben 80 A bús férfi panaszai ciklusból 80 Csáth Gézának 82 Gyászkar 85 Aprily Lajos: Tetőn... 86 Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... 86 Hangay Sándor: Az én térképem 87 Radványi Kálmán: Áldozat 87 Győzhetetlen hőseink 88 Magyar temető 89 Sajó Sándor: Hit 90 Magyar ifjú éneke 91 E rab föld mind az én hazám 91 Játék 92 Fegyverre! 92 Magyar ének 1919-ben 93 Magyar háromság 94 Szathmáry István: Mi nem feledhetünk! 94 Ne sírjatok 95 Grand-Trianon 95 Magyar keservek 96 A magyar anyákhoz 97 Privigyei tót menyecskék 97 A légi posta 98 Kozma Andor: A táltos álma 98 Jaj a győzteseknek!

Thursday, 16-Feb-23 10:26:01 UTC